“Nekem jogom van ehhez!” – manapság mindenki ismeri és bátran érvényesíti jogait. De mi a helyzet azokkal a nem természetes személyekkel, akik az elmúlt években beszűrődtek az élettereinkbe és szoros részévé váltak hétköznapjainak? 

Vajon a robotoknak is vannak jogaik?

A válasz az, hogy még állampolgárságuk is! Na de ennyire messzire ne ugorjunk előre, maradjunk a robotjogoknál.

A robot és a jog szavak használata egy mondaton belül eleve visszásan hangzik. Míg a robotok a fejlődés éllovasai, a jog rendszerint korlátozza, megköti – visszafogja – az élet egyes területeit. Ugyanakkor minden új dolgot szabályokhoz szükséges kötni, hogy elkerülhessük az azok által okozott nagy károkat társadalmunkban, így van ez a robotokkal is. De hogyan történik ez egy ennyire rohamléptekben fejlődő dolog kapcsán?

Hogyha kicsit visszatekintünk a történelemben láthatjuk, hogy minden korszaknak megvannak a nagy jogi kihívásai. Például a 60-as, 70-es években a nukleáris energia jogi szabályzása. A 21. század vélhetőleg egyik legjelentősebb kihívása a jog számára a robotjog, amely szoros kapcsolatot mutat a rohamos technikai fejlődéssel és a szabályozás szükségszerűen követő jellegű lesz, hiszen sok felmerülő kérdés előre nem prognosztizálható.

Mi is az a robotjog?

A robotjog meghatározásához először nézzük meg a robot fogalmát:

A robot kifejezést modern értelemben először Karel Capek cseh író használta az 1920-ban megjelent R. U. R. című science fiction drámájában, ahol a tömeggyártásban megalkotott, modernkori rabszolgaként foglalkoztatott robotok gondolkodásra képesek. Az öntudatra ébredő robotok végül fellázadnak rabszolgatartóik, az emberek ellen, és kipusztítják az emberiséget. Nem túl bíztató jóslat.

Ugyanakkor mind a mai napig nem született meg egy egységes, nemzetközi szinten elfogadott, jogilag releváns robotfogalom.

Ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk körülírni: 2 karakterisztikus jellemzővel meg tudjuk határozni, mit nevezünk robotoknak:

“A külső környezettel való kapcsolat kialakításának és az ahhoz való adaptációnak a képessége, valamint az emberi közrehatástól, beavatkozástól, ellenőrzéstől való képesség bizonyos fokú függetlenség, vagyis az autonóm döntéshozatalra való képesség. “

Nem minden robot egyforma

Ahogyan a definícióból is láthatjuk, a robotjog nem az egyszerű, 0.1-es robotokra, hanem kifejezetten a mesterséges intelligenciával rendelkező robotokra vonatkozik.

A mesterséges intelligenciának (…) olyan mesterségesen létrehozott gépi rendszeren futó program keretei között érvényesülő, nem emberi tudat által megnyilvánuló intelligenciát nevezzük, amelynek célja, hogy olyan rendszereket működtessen, amelyek önálló, emberi közrehatástól független döntésre képesek, és ezáltal képesek kiváltani az egyes munkafolyamatok emberi elemeit.”

Robotjogok

A mesterséges intelligenciával rendelkező robotokra vonatkozó jogi szabályzás legalapvetőbb elveit, a robotika alapvető törvényeit Isaac Asimov fektette le 1943-ban, a Runaround (Körbe-körbe) című tudományos-fantasztikus novellájában.

Asimov törvényei a robotika olyan szabályozásának elvi alapját képezik, amelyek garantálják, hogy a robotok mindenkor az emberiség érdekében működjenek és ne forduljanak esetleg ellene. A törvények a következőek:

– A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.

– A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.

– A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.

Később Asimov a három törvényt még kiegészítette egy nulladik törvénnyel, amelynek értelmében a robotnak minden áron meg kell védenie az emberiséget (akár az első törvény megszegésének árán is).

Amint láthatjuk a szabályzások a robotokra vonatkoznak, de mivel a mesterséges intelligencia nem egyenlő az öntudatra ébredéssel, így ezeknek a szabályoknak a betartásáért a törvények a robotok alkotóit és működtetőit kell, hogy kötelezzék.

A törvények megalkotása terén pedig az Európai Unió az elmúlt néhány évben komoly lépéseket tett, hogy a robotok jogi szabályozásának, szabályozhatóságának a kérdésére választ adjon.

Az Európai Parlament 2017. február 16-án elfogadott egy állásfoglalást a robotikára vonatkozó polgári jogi szabályokról, amelyben ajánlásokat is megfogalmazott az Európai Bizottság részére az utóbbi által kidolgozandó uniós irányelv vonatkozásában.

A szabályzás megalkotása különösen nehéz feladat, hiszen folyton adaptálódnia kell a változó, rohamtempóban fejlődő robotikához és mesterséges intelligencia fejlődéséhez.

Bíztató ugyanakkor, hogy az EP a megalkotandó szabályokkal szembeni egyik legfontosabb elvárásként fogalmazta meg, hogy „a jogalkotó figyelembe vegye annak valamennyi jogi és etikai vonatkozását és hatását, az innováció akadályozása nélkül.”

A szabályozásnak olyan elemi kérdéseket kell meghatároznia, mint a robot normatív fogalma, a robot jogi státusa és a felelősségi rendszer szabályai. A szabályozásnak fokozatos, paradigmatikus és óvatos megközelítést kell alkalmaznia, amely biztosítja a technológiai innovációt.

Ugyanakkor fontos szem előtt tartani, hogy a technológia gyors fejlődésével a sci-fi filmek világa közelebb lehet, mint gondolnánk, így a szabályzásnak nem szabad elfeledkeznie a technológia emberi kontroll alatt tartásának feltétlen biztosításáról sem.

A robotoknak tehát vannak és lesznek is jogaik, és talán ezek a jogok fognak minket megóvni egy terminátor szerű disztópiától.

A cikk alapjául Klein Tamás és Tóth András Technológia jog – Robotjog — Cyberjog könyve szolgált.

Szívesen olvasnál még hasonló cikkeket? Ne maradj le egyetlen egy új bejegyzésről sem! Iratkozz fel a hírlevelünkre!