Foglalkoztat már egy ideje a PLC programozás területe, és szívesen ismernéd meg jobban a szakma sajátosságait? Szeretnél olyan gyakorlott személyektől választ kapni a “milyen az élet PLC programozóként” kérdésre, akik a hosszú évek alatt rengeteget tapasztaltak már a szakmában?

Megyünk tovább a korábban indított tartalomsorozatunkkal, amiben sokat látott és tapasztalt szakembereket kérdezünk a karrierjük indulásáról, az őket érintő kihívásokról, izgalmas projektekről, valamint a szakma jövőjéről.

Korábban interjú alanyunk volt már Pallagi ÁdámZink JánosZink BencePál Csaba és Hrabovszky János. Ezúttal pedig Csóka Zsolt mesélt arról, milyen szépségekkel és kihívásokkal jár együtt a PLC programozás.

Nagyjából mióta dolgozol a PLC programozás területén?

Közép X generációsként még TTL technikát tanultam, és aztán ennek kapcsán kezdtem el valamit használni. PLC-kel legelőször a Pepsi Cola palackozóüzemeiben találkoztam, ez még valamikor 1996 környékén történt.

Mi motivált arra, hogy ezen a területen helyezkedj el?

Két jelentéktelen dolog kezdett erre a területre vezetni. Egyrészt a nagyszüleim házában volt 4-5 éves koromban valami baj a „villannyal”. Fogalmam sincs, nem is érthettem akkor, mi lehetett a hiba.

De arra emlékszem, hogy a Tóth Imre bácsi – a helyi villanyszerelő – hosszú órákon keresztül járt le és fel a padlásra egy nagyon érdekes világító piros műszerrel a nyakában. A padlás számomra akkor még egy nagyon tikos és varázslatos helye volt annak a régi háznak, nem is mehettem fel oda.

De minden alkalommal lent vártam a létra alján és folyton folyvást csak azt kértem, mondja meg nekem: mi megy abban a vezetékben, hol és hogyan, illetve mi is az az áram egyáltalán. Persze NEM válaszolt. Így kénytelen voltam pár évvel később utánajárni a dolognak.

Másrészt mindig robotokat szeretem volna építeni és irányítani. Ne feledjük el, hogy az én gyerekkoromban a vezetékes távirányítós autó volt a játékok csúcsa. Ez előre vagy balra-hátra tudott csak menni. (Azóta se tudok jobbra tolatni). Így nagyon lenyűgöztek azok a robotok, amiket csak a Deltában láttam.

Hogy a PLC programozás NEM is robotvezérlés? Valóban, de nem bánkódok, van még hová fejlődni.

A végzettségednek és a tanulmányaidnak volt-e bármilyen köze ahhoz, hogy végül ezt a szakmát választottad?

Egyáltalán nem, az első szakmám ugyanis 614-es elektroműszerész.

Milyen kezdeti nehézségeken kellett túllendülnöd a szakmai pályafutásod elején?

Nem álltak rendelkezésre PLC-s tananyagok, a Siemens PLC-k és a programozásukra alkalmas eszközök pedig elérhetetlenül drágák voltak.

Szerinted milyen irányultság és gondolkodásmód kell ahhoz, hogy valaki a területen jól boldoguljon?

Nem tudom, már a „jól boldogulni”-t is nehéz meghatározni. Én szeretek segíteni mindazoknak, akiknek vezérlési ötleteik vagy problémáik vannak, de nem értenek a „gépek nyelvén”. Gyakorlatilag egy tolmács vagyok a gépész, vegyész vagy bárki, illetve a PLC között.

Hozzávetőlegesen hány PLC programozói munka kivitelezésében vettél már részt?

Vannak projektek, amiken akár egy évet is dolgozunk, de vannak olyanok is, amik néhány óra alatt elkészülnek. Úgy gondolom, nagyjából 1500 db körül lehet ez a szám.

Melyik projektre vagy a legbüszkébb azok közül, amiken dolgoztál?

Mindegyikre. Akkor vagyok a legbüszkébb, amikor olyan berendezést készítünk, amely sok-sok évig segíti és könnyíti meg a berendezésen dolgozó emberek munkáját. Jó érzés, amikor egy összetettebb szakmai problémát sikerül megoldani. Illetve természetesen annak is tudok örülni, ha egy projekt üzletileg sikeres.

Melyik munka okozta a legtöbb nehézséget? Hogyan oldottad meg?

Kiemelkedően szeretem a színháztechnikai projekteket. A színpad mögött, mellett, alatt és felett található berendezések világa mindannyiszor rabul ejt. Valamiért viszont minden eddigi munkánk során nagyvonalúan voltak specifikálva a vezérlés felé támasztott követelmények. Így sok esetben kellet akár az előadás előtti éjszakán jelentős mértékben módosítani a programon.

Hogyan oldottuk meg? – Igyekeztünk azt a szemléletet magunkba szippantani, ami minden ügyelőt, díszlet munkást, gyakorlatilag mindenkit vezérel. Az előadáson mindennek tökéletesen kell működnie.

Tudsz olyan PLC programozói munkát említeni, ami egyáltalán nem szokványos?

Csak olyanokat tudok.

Olyan projektet, amire az emberek rendre felkapják a fejüket?

Sajnos nem. A PLC programozás „csak” egy nagyon kis porszem az egész berendezés születésének folyamatában. Talán mindenki látta már a margitszigeti zenélő szökőkutat. Eszébe jut bárkinek is, ki volt az, aki programozta?

Volt/van-e olyan „side projekted”, aminek a kivitelezésén a normál munkavégzés mellett puszta érdeklődésből dolgozol/dolgoztál?

Minden projektünk ilyen. A szívünk és a szakmai érdeklődésünk hajt elsősorban.

Van olyan személy, akit mentorodnak neveznél?

Szerencsés vagyok, mert sokan vannak, akikre példaképként felnézhetek, akik segítették és terelgették az életemet. De gondolom a kérdés elsősorban a PLC programozásra vonatkozik. Így egy nagyon rövid lista:

  • Nagy Béla Csaba – aki elsőként vezetett be az elektrotechnika rejtelmeibe.
  • Fajta József – akinek a cipőfűzőjén állva tanultam PLC-t programozni.
  • Rádi János – akitől mindig lehet kérdezni, ha elkavarodik az ember a programosotok között.

Mi az, amit a mai napig a legjobban kedvelsz ebben a szakmában?

Az újabb és újabb kihívásokat.

Mi az, amit a legkevésbé kedvelsz ebben a szakmában?

A legnehezebb, amikor egy–egy gépészeti berendezés tervezési vagy gyártási hibáit kell (kellene) programból „javítani”.

Mik lehetnek a reális elvárásai egy a szakmát most kezdő személynek az 1. évben, illetve 10 éves távlatban?

Elvárásokra nincs szükség. Szeressen programokat alkotni és a siker majd jön szépen lassan.

Szeretnél még több PLC programozóval megismerkedni és eszmét cserélni? A zárt Facebook csoportunkkal találkoztál már? Kattints ide, lépj be a PLC-k és HMI-k iránt érdeklődők közösségébe, és legyél képben az újdonságokkal!